A jegenyei kender története

A többi faluhoz hasonlóan, Jegenyében is különféle nevek honosodtak meg a falu termőföldjeinek megnevezéseként. Soknak az eredete mára már homályba veszett, a Kenderföld elnevezés eredete ma is ismeretes: ezeken a földeken termesztették még nem is olyan régen a kendert. Jegenyében a kendert fel is dolgozták, ennek a munkálatnak sok csínyja-bínja volt. Bár ma már Jegenyében sem találunk ilyen növényt a határban, még nem felejtették el a kender feldolgozásának bonyolult folyamatát, ismerik az ehhez szükséges eszközöket, azok szépen csengő nevét ma is fel tudják idézni az asszonyok. Az alábbiakban olvashatják a jegenyei Ferencz Gábor nagyenyedi diákkorában írt dolgozatából a kenderfeldolgozással kapcsolatos részletes leírást.
A jegenyei asszonyok fő foglalkozása a kender termesztése és feldolgozása volt. A kender fontos szerepet töltött be a falusiak életében, ugyanis ebből készült az emberek ruházatának nagy része. Ennél talán még fontosabb volt, hogy ugyancsak kendert használtak a lány hozományának a készítéséhez. Azt a földterületet, ahol a kendert termesztették Kenderföldnek nevezték. Ma már nem termesztenek kendert, de a terület elnevezése megmaradt. Ez a földterület egyébként a legjobb minőségű föld a falu határában.

A kendermagot tavasszal vetették el. Miután kikelt és nőni kezdett, (a nyár folyamán) többször is meggyomlálták. Augusztusban kinyűtték a kendernek egy részét, a virágoskendert. A másik részt szeptemberig hagyták, ugyanis ebből lett a mag a következő évre. A kendert legelőször megszárították, majd beáztatták a tóba, ahol három hétig ázni hagyták. Általában egy-egy nagycsaládnak vagy a rokonságnak volt áztató tava (kendertó). A háromheti áztatás után kivették a tóból, és kimosták a patakon, majd újra megszárították. Miután megszáradt, eltilolták, meghehelték és ecselték. Ezeknek a munkálatoknak az elvégzése után négyféle kendert nyertek, amelyek minőségükben különböztek egymástól, és később ennek megfelelően használták fel különböző ruhadarabok, illetve használati cikkek készítésére. A négy kendertípus a következő: hegyiszösz, töviszösz, pátyaszösz és kender.

Télen került aztán sor a fonásra-szövésre. Volt, aki kézzel, azaz orsóval és guzsallyal font, és volt, aki fonókereket használt. A fonás után a kendert megszapulták a patakon, majd következett a matollálás és a vetés. Csak ezután került a fonal az esztovátára és kezdődhetett a szövés. Amint láthatjuk, régen az asszonyok élete, munkája nem volt valami könnyű. Azért a sok szép viseletdarabért, szőttesért, melyet világszerte csodáltak és csodálnak, bizony keményen meg kellett dolgozni.

Kinyű
- Földből kitépi, kiszedi a kendert.
Kendertó - A patak mentén elterülő kenderáztatóhely; ebbe vezetik a patak vizét, hogy mindig átfolyjék rajta.
Eltilol - Az elcsapott, a bitón megtört kenderből a kendertilón a pozdorját kitisztítja.
Tiló - A kenderszál megtisztítására használt törőeszköz. Magassága kb. 1 m, hosszúsága kb. 1,20 m. Részei: 1. tiló (keskeny nyílású gerenda, ebben mozog a tiló levele); 2. levele (keskeny, éles fakés, ez töri meg a kenderszálakat); 3. lába (ezen áll a tiló); 4. talpa (ebbe illeszkednek a lábak); 5. szege (a tilólevél tengelye); 6. nyilása (ebbe illeszkedik bele a levele); 7. keresztülvalófa (a lábakat egymással összekötő rúd); 8. decka (a keresztülvalófára tett deszka, ezen állnak tiloláskor).
Meghehel, meglehel - A lehelen kifésüli a kendert.
Hehel, lehel - Az eltilolt kender tisztítására használt, 80 cm hosszú, 20 cm széles keményfa deszkalap, közepén 5-7 cm hosszú körbe vert szegekkel. Ezzel fésülik át a kendert.
Ecsel - Ecsettel végigfésüli a zsinegre felkötött kendert.
Ecset - Rövid vaddisznósertéből készült kenderszálfésülő eszköz.
Hegyiszösz - A kenderszál vékonyabb feléből lehúzott, gyengébb minőségű szösz, melyet heheléskor húznak ki.
Töviszösz - Heheléskor a kender tövéről lekerülő szösz.
Pátyaszösz - A legfinomabb szöszfajta, melyet az ecselés után nyernek.
Kender - Hosszú szálú szösz, megkülönböztetésül a kevésbé finom és rövid szálú szösszel szemben.
Vetés - A fonal felhúzása a vetőkaróra.
Vetőkaró - A fonalnak a szövőszékre való felhúzását előkészítő eszköz.
Matollálás - A fonal feltekerése a matollára.
Matolla - 80-120 cm hosszú pálca, végein két egymással is keresztben álló kisebb léccel; ezekre matollálják, tekerik fel a fonalat.
Esztováta - Szövőszék